Azt hiszem, ez a téma nagyon sok embert érint és főként minket nőket, ezért érdemes ezt kicsit körüljárni, boncolgatni.
Abban szerintem egyetérthetünk, nagyon kevés ember van a Földön, aki ne szeretné az édességet és ezzel nincs is semmi baj, ez teljesen normális. Én személy szerint nem hiszek semmi olyan ajálásban, ami megvonásokon alapul, mert az előbb-utóbb visszaüt és az eredmény nem éppen szívderítő. Viszont nagyon fontos, hogy édességek tekintetében is törekedjünk – ugyanúgy, mint az étkezésünkben – a mértékletességre és az egészségesebb formák megtalálására. Én személy szerint szinte minden nap eszem valamilyen édességet, de ez nem feltétlenül krémes-habos süteményt jelent, hanem ieginkább saját készítésű pohárkrémeket gyümölcsökkel, magvakkal felturbózva vagy általam készített süteményeket, melyeknél figyelek az összetevőkre és persze a mértékre. Ennek ellenére nálam is előfordul időnként, hogy szinte megveszek egy kis édességért, ami lehetőleg minél csokisabb, krémesebb, minél kalóriadúsabb, de szerencsére elég jól ismerem a szervezetem és pontosan tudom, mi állt ennek a hátterében.
Most ezeket a háttereket fogom boncolgatni azért, hogy Ti is megértsétek, nem ok nélkül jönnek ezek a túlzott vágyak, falásrohamok.
1.) A HELYTELEN, RENDSZERTELEN TÁPLÁLKOZÁS az egyik legfőbb ok szerintem, amit a sok-sok étrendesem táplálkozási naplója is alátámaszt.
Miért is? Mert a helytelen és rendszertelen táplálkozás egyik fő következménye a vércukorszint ingadozás.
– Tehát ha nagyobb mennyiségű gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztunk (pl. egy olajban kisütött fehérlisztes fánk), akkor a szervezetünkben a vércukorszint ugrásszerűen megemelkedik, hirtelen megnő az inzulin kibocsátás is, hiszen a nagyobb mennyiségű cukor kezeléséhez(emésztés során a szénhidrátok egyszerű cukorkká bomlanak le és bekerülnek a véráramba) több inzulinra lesz szükség. És ha az azonnali energiaigény (vagyis a testmozgás) nincs összangban a bevitt CH mennyiségével, akkor a maradék vércukor zsírrá alakul és zsírraktárakat gazdagítja.
Ezt követően – mivel az inzulin kivonta az összes cukrot a vérből (hiszen ez a feladata) -, a vércukorszint leesik és máris jönnek a negatív tünetek, mint pl. a hirtelen farkaséhség, fáradság, szédülés vagy a cukor iránti vágy.
– A megfelelő mennyiségű rostbevitel is nagyon fontos lenne, ugyanis a rostok is jelentős mértékben csökkentik az élelmiszerek glikémiás indexét, azaz a vércukorszint nagy mértékű ingadozását. Ezen felül pedig teltségérzetet okoz, így érdemes szinte minden étkezés mellé beiktatni. Rostokat zöldségekben, gyümölcsökben, teljes kiőrlésű termékekben, hüvelyes növényekben találhatunk.
– De ha az energiabevitelünk túl alacsony a nap folyamán, annak a következménye is a nassolás utáni vágyunk növekedése lesz. És ez akár nem tudatosan is előfordulhat.
Biztosan veletek is előfordult már, hogy annyira sűrű a napotok, rohantok egyik helyről a másikra, hogy pl. egy teljes étkezés kimarad. Az éhségérzet jó esetben, normális anyagcsereműködés esetén persze jön, csak a nagy kapkodásban még a mentő kaja is otthon marad. Na, ez az eset az nálam, amikor hazaérve szó szerint feltépem a hűtőt és kipakolom….
– A rágás is kulcsszerepet játszik nemcsak az emésztésben, hanem abban is, mennyire érezzük jóllakottnak magunkat és így közvetetten befolyásolja az édesség utáni vágyat is. A jóllakottság érzéshez az agynak kb. 15-20 percre van szüksége, hogy visszajelzést kapjon a gyomortól: „elég volt”. Ha kapkodva eszünk és alig rágjuk meg az ételt, akkor nem alakul ki időben a jóllakottség, túlevés és utólagos nassolás lesz belőle és leginkább az édesség után nyúlunk, mint azonnali élményhez.Tehát a nem megfelelő rágás olyan, mintha a szervezet nem is tudná, hogy evett, ezért emésztési zavarokhoz, hiányérzethez, falásrohamokhoz és édességvágyhoz vezet.
– És az éhezésről sem szabad megfeletkezni, ami kicsit kapcsolódik az előzőhöz, itt azonban szándékosan van korlátozva az ételfogyasztás és a legtöbb esetben még a szervezet létezéséhez szükséges energiamennyiség sem kerül elfogyasztásra. Divatdiéták, megvonásokon alapuló diéták, 1200 kcal étrend és társai tartoznak ebbe a csoportba. Nagyon-nagyon veszélyes! A szervezetünk iszonyatosan intelligens, alkalmazkodik az adott helyzethez, de hosszú távon az ilyen jellegű táplálkozás sajnos hiánybetegségekhez, krónikus betegségekhez, pszichés problémákhoz vezet.
Itt visszatérnék kicsit arra, miért is leginkább a Nőket érinti ez. Az eddig elemzett táplálkozási naplók alapján 100-ból kb. 5 hölgynél volt arányaiban rendben a bevitt kalóriamennyiség a tényleges energiaszükséglettel összevetve. Kb. ugyanennyi hölgynél volt magasabb, tehát náluk egyértelműen a mennyiséggel volt probléma a makrótápanyagok aránya mellett, a többségnél viszont azt tapasztaltam, hogy jóval a napi tényleges energiaszükséglet alatt étkeztek, sőt az sem volt ritka eset, mikor épp, hogy az alapanyagcsere szerinti értéket elérték. (Az alapanyagcsere – BMR -azt a kalóriamennyiséget jelöli, amely a szervezet létfenntartásához, azaz a lefontosabb élettani folyamatokhoz – mint pl. légzés, vérkeringés, szívműködés, mentális funkciók, teshő szabályozás stb – szükséges. A tényleges energiaszükséglet az a mennyiségű energia, amire az adott egyénnek szüksége van a mindennapi tevékenységek elvégzéséhez és a szervezet fenntartásához. Tehát ez nem csupán az alapanyagcserét jelenti, hanem figyelembe veszi az egyén munkavégzésből eredő életmódját, fizikai aktivitását, a kort, magasságot.) Ez azért szomorú, mert ezek a hölgyek tulajdonképpen csak a média által közvetített ajánlásokat követték (a legtöbb esetben: csökkentsd a szénhidrátbevitelt, növeld a fehérjét), brutál keveset ettek és mégsem tudták a céljukat elérni, ami kivétel nélkül mindenkinél testsúlycsökkenés volt.
A MEGOLDÁS természetesen az, ha kiegyensúlyozott, megfelelő tápanyagarányokat tartalmazó étrendet vezetünk be és rendszerességet viszünk az étkezéseinkbe. Tehát
– megpróbálunk minden nap megközelítőleg hasonló időben étkezni legalább a főétkezéseket illetően (pl. 7:00 reggeli, 12:30 ebéd, 18:30 vacsora)
– megpróbálunk rendszeresen táplálkozni, azaz az általunk preferált 3-4-5 étkezés szerint és itt figyelünk arra, hogy legalább 2 óra kalóriamentes időszak legyen egy-egy étkezés között
– törekszünk arra, hogy semmilyen makrótápanyagot (szénhidrátot, fehérjét, zsírt) ne vonjunk meg túlzottan vagy éppen ne növeljük extra mértékben (erről bővebben a „Makrótápanyag arányok” írásomban olvashattok) és persze
– az egészséges alapanyagokat részesítjük előnybe –az összetett szénhidrátokat válasszuk, melyek glikémiás indexe (GI) alacsony (a GI azt mutatja, hogy egy étel mekkora vércukorszint emelkedést vált ki).
– Kerüljük továbbá az egyszerű szénhidrátokat (fehér lisztes készítmények, péksütemények, cukros üdítők), a feldolgozott, ultrafeldolgozott termékeket, a félkész- és készételeket, gyorséttermi kajákat stb., de ez nem azt jelenti az én felfogásomban, hogy ilyeneket soha nem ehetünk.
2.) De az édesség nem csak táplálék, hanem ÉRZELMI ESZKÖZ is lehet, azaz
Érzelmi hiányt pótol
- A cukor dopamin- és szerotoninlöketet ad, ami örömérzetet kelt.
- Gyakran „jutalmazásként” vagy „megnyugtatásként” eszünk édeset, „megérdemlem”, „csak egy kicsit jobb legyen most” címszóval.
Stresszkezelés eszközeként is használjuk, ugyanis
- Krónikus stressz esetén a kortizolszint nő, ez növeli a gyors energia utáni vágyat, amit édességgel csillapítunk.
- A cukor sok esetben egy pillanatnyi menekülés a túlterheltség, szorongás elől.
Unalom, hiány, fáradtság esetén is gyakran nyúlunk az édességes fiókba, mert
- ilyenkor a „csinálnék valamit” érzés is nassolásra késztet és
- ha nem vagyunk boldogok, nincs különösebb öröm az életünkben, a test azonnali „örömhöz nyúl” cukor, édesség formájában.
Gyermekkor és tanult minták is meghatározóak lehetnek, mert
- ha gyerekkorban édességgel jutalmaztak vagy vigasztaltak, az agy ezt a mintát viszi tovább.
3.) A MENSES ELŐTTI IDŐSZAK is nagy kihívások elé állít minket, nőket, hiszen a ciklus második felében sok nő tapasztalja a fokozott édesség- és szénhidrátvágyat,
hangulati ingadozásokat, vízvisszatartást, puffadást, fáradságokt, ingerlékenységek. Ilyenkor
a progeszteron szintje emelkedik, majd hirtelen esik, ami érzelmileg is labilisabb állapot teremt
csökken a szerotoninszint, ami fokozza a cukor utáni vágyat (a szerotonin=jókedv hormon) és
a test gyors „boldogságforrást” keres, amit az édességben talál meg leginkább.
Érdemes ezért ezekre az időszakokra tudatosan is felkészülni. A legfontosabb, hogy
ne tiltsuk meg magunknak teljesen, hanem készítsünk előre egészséges édességet (pl. datolyagolyók, zabkeksz, joghurtos-gyümölcsös pohárkrémek stb.
Növeljük finoman a napi energiabevitelt tápanyagdús ételekkel, melyek lassan felszívódó szénhidrátot, elegendő fehérjét és jó zsírokat tartalmaznak.
Támogassuk szervezetünket magnézium, B6-vitaminnal, Ashwagandha-val, zsálya- vagy cickafark teával.
Különös figyelmet fordítunki ilyenkor a tudatos légzésre, de a jóga, relaxáció, meditáció is segíthet, hogy az érzelmi hullámvasútat elkerüljön minket.
4.) A túlzott vágyakozásnak az is oka lehet, ha valamilyen HIÁNY áll a háttérben, ami nagyon sokszor vitaminhiányt vagy folyadékhiányt jelent.
Az édesség utáni sóvárgás mögött biokémiai okok is állhatnak — ezek közöttvitamin- és ásványianyag-hiányok is szerepet játszanak, mint például:
Magnéziumhiány
A magnézium szerepet játszik a glükóz metabolizmusában és az inzulin működésében. Hiányakor a sejtek nem jutnak elég energiához, és a szervezet cukor után kiált.
Krómhiány
A króm segíti az inzulin hatását és a vércukorszint stabilizálását. Hiányakor ingadozó vércukorszint alakulhat ki → édesség utáni sóvárgás.
B-vitaminok hiánya (különösen B1, B3, B6)
Ezek a vitaminok kulcsszereplők az energiatermelő folyamatokban. Hiányuk esetén az agy energiaéhsége megnő, amit gyors cukorral próbál kielégíteni.
Cinkhiány
A cink befolyásolja az ízérzékelést és az étvágyat is — hiányában nőhet a vágy a „jól eső” ételek, például édességek iránt.
Tehát a szervezet „édes jutalommal” próbálja kompenzálni a mikrotápanyaghiányt. Ezért manapság szinte elengedhetetlen a táplálékkiegészítők fogyasztása és ennek legfőbb okai:
- Élelmiszerek tápanyagtartalmának csökkenéseA modern, intenzív mezőgazdaság miatt a zöldségek, gyümölcsök tápanyagtartalma jelentősen csökkent az elmúlt 50–70 évben (pl. kevesebb magnézium, cink, B-vitamin).
- Stressz és életmód
A krónikus stressz (munka, alvás, mozgáshiány) sok mikrotápanyagot „éget el” — pl. a magnéziumot, C-vitamint, B-vitaminokat. - Feldolgozott élelmiszerek
A „kész kaják” és édességek tele vannak kalóriával, de vitamint szinte alig tartalmaznak. Személy szerint én borzasztóan ellene vagyok ezeknek, mert látom, rengeteg emésztőrendszeri probléma pont az ilyen egészségesnek kikiáltott termékek túlzott fogyasztásának a következménye. - Gyógyszerek és hormonális hatások
Pl. fogamzásgátlók, antidepresszánsok, savlekötők csökkenthetik bizonyos vitaminok felszívódását (pl. B12, cink).
Az alábbi táblázatban összefoglaltam, mely táplálékkiegészítők azok, amelyekre szükségünk lenne. Természetesen ez egyénenként változhat, de még egészséges étrend mellett is gyakran hiányoznak.
Tápanyag Miért fontos? Forrás Mikor érdemes pótolni?
———————————————————————————————————————————————————————————————————————————
D-vitamin Immunrendszer, hormonális egyensúly Napsütés Októbertől áprilisig – kötelező, de egész évben ajánlott
Magnézium** Idegrendszer, izmok, stresszkezelés Zöld levelesek, magvak Krónikus stressz, fáradtság, görcsök esetén, aktív sportnál
Omega-3 zsírsavak Gyulladáscsökkentés, agyműködés Halak, lenmag, chia Ha nem eszel tengeri halat heti min. 2–3x
B-komplex Energia, agyműködés Teljes kiőrlésű gabonák, zöldek Fáradtság, idegi kimerültség, vegetáriánus étrend
Probiotikumok Bélflóra egészsége → immunitás, felszívódás Fermentált ételek Antibiotikum után, emésztési problémáknál
Cink Immunrendszer, hormonok Tökmag, hús Ha gyakran beteg vagy, vagy lassan gyógyulsz
Annyit érdemes még kiemelni, hogy a táplálékkiegészítők nem csodaszerek, nem helyettesítik az egészséges étrendet, de kiválóan kiegészíthetik azt, ha okosan választjuk meg őket. A túlzott édesség utáni vágy gyakran valójában tényleg csak tápanyagéhség.
A másik ok a FOLYADÉKHIÁNY lehet, mert
– A szomjúságot – gyakran tévesen – éhségnek érzékeljük és evéssel próbáljuk csillapítani ezt az érzetet és leginkább sajnos édességgel, ráadásul túlzott mértékben.
– Már egy enyhe vízhiány is 3%-kal csökkenti az anyagcserét, az anyagcsere lassulás pedig hízáshoz, a zsírraktárak gyarapításához vezet.
– Akinek pedig az életmódváltással a fogyás, a zsírrétegek lebontása a célja, azt tudni kell, hogy a zsírégetés során a zsír elhasználásával a zsírban tárolt savak és méreganyagok is felszabadulnak és visszakerülnek a vérkeringésbe. Ilyenkor a szervezetnek jóval több folyadékra van szüksége ahhoz, hogy ezeket a mérgeket felhígítsa és kimossa. Vízhiány esetén önvédelmi funkcióba kapcsol a szervezet, vagyis a savakat és méreganyagokat ismét zsírba burkolja, hogy azok ne károsítsák a működését. Ennek eredménye pedig fogyás helyett zsírtárolás, azaz hízás lesz.
Íme néhány tipp a megfelelő folyadékfogyasztáshoz:
- Reggel 1 nagy pohár víz (ébreszti az anyagcserét, agyat)
- Étkezések előtt 15–30 perccel igyunki 2-3 dl vizet
- „Éhségérzetnél” igyunk meg előbb egy pohár vizet, és várjunk 15 percet – lehet, hogy elmúlik az érzés
- Legyen kéznél mindig folyadék: vizespalack az asztalon, táskában, autóban
- Koffeines italok mellé pedig mindig igyunk vizet (a kávé vízhajtó).
Tehát összefoglalva: a tudatos étkezés, megfelelő mennyiségű vízfogyasztás, a szükséges táplálékkiegészítők alkalmazása, stresszkezelés és a kritikus időszakokra való felkészülés mind-mind segíthet, hogy a túlzott édesség utáni vágy előtérbe kerüljön Nálad!